Rólunk

Hosszú ideig úgy vásároltam, ahogy a legtöbben: valami egy esküvőre, valami az új munkahelyre, vagy épp azért, mert már késő volt, az árat negyven százalékkal leszállították, a ruha pedig majdnem jó volt rám. Minden tavasszal kipakoltam a ruhásszekrény tartalmát az ágyra, és minden tavasszal ugyanaz történt: a sok holmi közül mindössze négy-öt darab volt olyan, amelyet valóban hordtam is. A többi az ajtó melletti zsákokba került; a legtöbbjüket alig viseltem.